Fölszáll a köd
Tisztul a ködtől a vidék. |
hívja szárnyalni a szemet; |
|
Nem ejt az ég egy csepp esőt sem. |
Patak és csermely hegytetőknek |
föld felett, föld alatt – |
|
Ügyel a csőszködésre rendelt |
Nap a földre, hol minden tágul. |
Egyet szólít hiába társul, |
engem, a szív-fagyba zárt embert. |
|
|
|