Légköri depresszió
|
Vihar! Megint? Directe mintha |
– „egyből” szánkázva át a fölkevert vizet – |
függöny és abrosz, újságlap és könyvlap |
Mint akkor a közénk-mögénk lopózott |
|
|
Ki árul el? Mi lesz veled? |
|
libben meg épp úgy az ideg; |
Ki üt le orvul, kinek inthetsz |
ha majd megint…? Már mennydörög: |
ez a vak bolygó! Ki mondja, nem úgy lesz |
|
megint, ahogy… Eb-ösztönöd |
|
nálad is jobban tudja, hogy… |
|
Mit sose tudhattál elébb – |
zörög s patakzik. Parabellumként ropog: |
|
ver golyót az ablaküveghez, |
|
Mit tehetsz? Fogod megint – megint! – |
|
S egy gyermekét. Míg odakint –: |
|
|
|