Foglyok

Foglyok, legkeservesebbek itt ezen a hó- és kakukkfűszagú fennsíkon
voltunk, meg ott
a járdára kiáradt kávéházak teraszán.
Föl-fölriadva, merre volna mód kitörni.
Meg a zsöllyében, a repülőben.
Miközben hajlongtak, hol pálmafák a szélben, hol fenyők,
a boka körül zajló rue Royale-ok.
Föl-fölszörnyedve, hogy hol a zár, hol az ajtó,
a fal, csak átkopogni, hol a hágcsó, hiszen már
szájban pecek, kivégzőkendő a szemen.
Semmit, de semmit nem tehettünk lám, velük sem érdemest,
a hangszálakkal, a pillákkal sem, csupán még
az eszelős gondolat, ha keringhet.
Mint lámpaburokban a légy.
Gumicellában Hamlet halhatatlanul,
ebben a messzi tartományban.
Hol szabadon jár föl-alá, hangjáról ítélve
mi is? – a tigris?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]