Végső exodus

Hullabűzt hársillattá gyúrva át, majd szétfecskendezve a levegőben dolgoztak gyáriparilag a fák X.-ben is, az Ó-temetőben. Most a hírnév van soron, a dicsőség. Szűr s szív még mélyebbről gyökér meg ág. Vegyelemzi 48 helyi hősét, a „hadi dűlő” néhány szivét, agyát! Több nagyapáét pumpálja ki a földből olajkútként a Jövendő: a Szakértő Halál, mi jó neki: nekünk s mi még sárnak visszavetendő. Ott lent megint mind ősanyag leszünk?! De te is velünk? Te, Lajos Kállay? Mi marad meg abból, mit kezünkre bíztatok Cél s Út szivós árnyai? Csínján velem majd, bölcs hársak, akácok: bírák, vegyészek! Végső szó jogán fedjétek föl, e szívig ha leástok: kiáltó vétóm volt a csönd s magány.