A gyermek ujja

Már-már szemét lefogni indultak ujjak, tisztességtudók. De a szájszögletben kis habok építették még hólyagocska tornyukat, bár döntögették. Soha ily hosszú ágyat, egy darab Duna s még egy darab Tisza között, soha ily keskenyet eltávozónak. Megrándult s meg az állkapocs fogcsikorgatásra, már hangtalanra. Így hát simogatást, vigasztalást végzett a gyermek ujja, sőt becézést, míg nem akár a szobron, tiszta művön.