Fagyhidegben, lángmelegen

A karácsonyi ünnepek, az iskola- szünet alatt is fagy-hideg volt a mindig fűtetlen tiszta szoba. Megjöttem este. A frissen húzott ágynemű közé rakta az épp kisült négy kenyeret jószívű-eszű nagyanyánk. Soha otthonibb fekhelyet! Szürcsölt minden pórusom mennyei meleget! S milyet aludtam! Noha – vagy épp azért talán – a rokkant nyoszolya, mely ott a zúgban állott, az volt a mindenkori hideg ágy… Ott terítettek ki nem is rég egy ómamót. Eszembe jut: most megy át rajtam az a különös kettős érzelem – tárgyilagosan most emlékezem, milyen is volt tűz-melegen jéghidegben pihenni a vak síri sötétben (két-tányérú mérlegen?), míg a messzi világ is így eloszlott, mint az az enyhe füstszag a lecsavart lámpából, mely még petróleumos volt.