Három csend

1 Mi volt nagy „élmény”? (Kamaszfővel.) Rengeteg erdőben tisztásra jutni, nem ki – de be! Szívhattam olyan korty lélegzetet:   Őz-csenddel volt tele!   2 Ki hagyta hátra, ki? – így kérdezem, a havas réten a végtelen sor varjúlábnyomot?   ki – énnekem? Hogy szinte kéz a kézben szív-csöndű magam-feledésben   bandukolok?   3 Hogy marad egy-egy levél még a fán:   képet szemed abból szerez, ha az összes már olyan szaporán   pereg, hogy versenyez – Az marad öröm igazán,   az végleges, ami úgy szól veled,   hogy odalett, attól társul, hogy – odalesz!