Életfák
| Meddig lesz még telek – temetőkre? |
| Telik a Föld! Magasba szorulva |
| galambházakban vár vén szülőnkre, |
| vár miránk is majd zsúfolt urna. |
|
| Ha vénül a szív – nem le a földbe: |
| szívünkbe merülnek le a holtak. |
| Megnyugodva? Dehogyis! Nyüzsögve, |
| mert tollászkodnak, mert szárnyasodnak! |
|
| Száll a lélek repesve, ha – várják! |
| Így meredünk, megannyi emlékjel, |
| így telünk meg; életfák? – halálfák! |
| csiripolással, szárnyveréssel! |
|
|
|