Életfák
Meddig lesz még telek – temetőkre? |
Telik a Föld! Magasba szorulva |
galambházakban vár vén szülőnkre, |
vár miránk is majd zsúfolt urna. |
|
Ha vénül a szív – nem le a földbe: |
szívünkbe merülnek le a holtak. |
Megnyugodva? Dehogyis! Nyüzsögve, |
mert tollászkodnak, mert szárnyasodnak! |
|
Száll a lélek repesve, ha – várják! |
Így meredünk, megannyi emlékjel, |
így telünk meg; életfák? – halálfák! |
csiripolással, szárnyveréssel! |
|
|
|