„Vigan burittatom hazám hamujával”
Viszem vége felé rosszhirű munkámat, |
Melynek irígység, düh, ellenség megártott; |
Tűzzel, füsttel, gánccsal mit jövő továbbront, |
Noha rontották már régtül vádak, átkok. |
|
Mert Szkítia-kori űzöttségből vitéz |
Vezér híján, voltam, szolga-fi én, merész |
Állni kalauznak: bár szétszórt és kevés: |
Legyen a vándornép tábor-tömör egész. |
|
Szablya hijján vívtam úgy is ím a tollal, |
Toldtam rövid röptét póri virtusokkal. |
Követett híven lent csikasz-, fent holló-raj. |
Száll hírem síromról szélverte homokkal. |
|
Szálljon egekig bár, ott is e vég-szóra: |
„Ne bánts magyar magyart!” – ott se panaszolva, |
Mert lehet aliud, ha az a sors bona:
|
Hullj pajzsnak holtan is megszabdalt honodra. |
|
|