Saskörmös fenyő

A kínai s japán ecsetforgatóknak
ősi modelljuk: szakadék fölött
puszta sziklaszálról ferdére nőtt
satnya fenyőfa; már ifjan
töpörödött és kérges-görcsös;
gyökere, mint a sasköröm;
maholnap fejjel lefelé csüng.
Szélcsendben is sugárzik belőle –
dehogy is a magánynak az a gőgje,
hogy megbirkózott! s birkózni fog még
a kopárositó hegyi szelekkel
s a füvet éppúgy szálanként kitépő
napsugarakkal – belőle csupán
az árad, és némán az is:
nem számitottam senkire,
s nem is fogok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]