Szétnézve egy-egy pillanatra még

Hajó a hegyi ház: lent csak a tó s fönt csak az ég. Az évszakok! Futó madaraikkal. madaraikkal. És már nem is ők, a madarak, tavasz-ősz meghozói-elvivői:   mi suhanunk, egyszeri költözők,   időnkből el-kitörni. Hajó a ház és próbált utasa visszaint: isten áldjon, kis haza –   Óvjon az Isten és   asszony-ész, férfi-kéz!