Ha ti nem is
Gyermekeitek, a lányok, fiuk, |
ha ti nem is, megszégyenlik maguk: |
gyomrukig érzik át már ők a bűnt, |
|
Számra, anyám hangjára lakatot, |
civilizált fegyelmet raktatok. |
De zord a csönd, ha lentről rab-düh néz |
Nos, némaság. De lám csak: él a jog |
|
Fegyelmezem műveltre szivemet. |
Hallgat a ház. De Kezdetek és |
Végek fölmorgó légvonata vad- |
Mindnyájunkat egyaránt fenyeget. |
|
|
|