Au-dessous des mêlées
|
A hajdani hős genfieknek
| – Mi végre élsz még? – Belelátom |
| új házba már meg-megdőlését. |
| Kihallok harsány despota- |
| torkok ércéből pléh-zörejt. |
| – Szem vásik, dobhártya fásul… – De fürkész, |
| fülel, szaglász a szivből kifelé |
| házőrző ösztön: rekedt susogóra |
| vénült kutyáké, jósoké. |
Jöhetsz már |
| hozzám: ős-tölgyest zúgató Idők, ők |
| adnak tán hangot hangommal – nagy csönd előtt! |
| Így ihletetten láthatok bele |
| s láttathatok lám simára műtött és vakolt |
| szépasszony-arcba féregrándulást, feszes |
| országképmásba festményrepedést, |
| dadogó nyelvvel dodonai vigaszul |
| hirdetendő – kétkedők, lám vonagló számra is |
| parancsként tett igéket: lesz igazság! |
| Van pártfogónk! Rendet csinál |
|
|