Catch as catch can

„Dühöngsz? – Dühöngj!” –nevettem, miközben a vitorla-   kötélen s kormányrúdon át fékezni kezdtem, fogva két marokra   a szél szilaj akaratát. Átjött karizmomba az esti orkán   ereje azon vad-elevenen. Gyötört, de rangot is adott: lám   megküzd velem. Végtagom lett: velem egy testi rész lett   vitorla és kormánylapát. Harc folyt, úgy benső, mint ha összevész egy   rég „jobb” család. Testemben – izmaimban – tudtam, mért folyt az angyal   s Jákob közt – Kiért? – küzdelem. Az ős rejtezkedő volt, a neve-sincs, vak haraggal   irígy ellenfelem. Ízleltem mind az antik   gáncsokat – a sziszifuszit! s ízleltem már (előre), hogy zuhan, ki   megalkuszik. Játékharc volt? De vallott mégis valódi könnyet   s fintort szem és száj válaszul. Nem érdekelt, hogy melyikünk lett,   vagy lesz az úr: az Úr.