Gyógypedagógia

Míg – s még! – az esti képernyő előtt   elálmosodásig így kézben a kéz maradunk, mi vagyunk, mi ketten – odanézz,   a sirályok,   a párban föl s le cikázók, a merész   széllel szemközt repülők,   a vihar képébe kiáltók,   így őszfürtösen is, mert igenis elhihető, hogy lesz derülés (ha te látod),   hogy jönnek idők és hoznak erőt himnusszal zárni akár a rikácsot úgy, úgy, mi vagyunk – mert „győz mégis a szív meg az ész!” –   bár zuhanások előtt,   mi, a fejen átpenderülők, a világot   átfordítani kész   hű hajdaniak, örök esti sirályok.