Függöny mögül kinézve

Vonaton aludtam, zöld lapályokról suhanva. – No lám, megint föl az Alpesekbe –? Ugyan; – csak leesett a hó az éjszaka. Nem én robogtam, a tél rohant felém. December száguld ablakom előtt. Kutya és borjú egykedvüen viseli az iramot az udvaron. A tyúkok is, lépve csillagot a fátyolvékony friss havon. Jöjj te is, rég-horpadt teáskannáddal, a frissen piritott kenyérrel, rendezd hüségesen kitartó asztalunkra a száguldás alatt is reggeli bizonyságtevőit örökös életünknek.