Öregkori versek

„Öregkori versek” – Arany kései, Babits hatvan alatt irt keservei! „Hullanak a lombok”! Ha így hullanak: sugarat lövell a tar gally közt a Nap. Köszönet az ősznek, mely ránk úgy köszönt: rombolása résén is – meleget önt. „Öregkori versek”, – milyen fiatal- hitű, ha „időben” bucsuzik a dal! Bár halálos fagyban didereg a test, hogy fölgyúl a lélek, bár ha jajba kezd –:   milyen fényesen segít élni bár a halálfélelem!   Ha költő beszél, összefut ajkán a borzadály s a kéj.