Öreg szivekben élsz és…
Ady második évszázadára
|
Öreg szivekben élsz és így a jó. |
Hova tünt, sodródott az a Komp-Ország? |
Csitt-csatt, néha még fönt az a Rongy-Lobogó! |
De kik riadnak még rá? Mi (mint arccsapástól) |
|
pirulni biró, idő-kérges orcák. |
|
|
Jó társnak vénültél szivünkben – jó |
|
vigasz, rég hitlen-hit (s őrült okosság!) |
Ki vagy, mi tudjuk. Vad vádló, bőszült biztató, |
|
agyunkba balzsamoztad be magad, |
|
élesztő méreg, sarkalló adósság. |
|
|
(S aki van, lám, ősi uton is hozzád – |
|
úgy készül: ne hullás-bukás hírét |
vigye, de azt, hogy holt Lázári sorsát |
betöltvén, buzog: próba-mélyéből kilép |
|
a Mohács-nép, a Búvópatak Ország!) |
|
|
|