Kéz a ködben
|
Az Ady-év nyitányául
| Valami jótét tenyér mégis |
| munkál e gomolygó ködökben. |
| Egybe gyúrna valamit ujra, |
| úgy, ahogy együtt tán sosem volt. |
|
| Hű tenyér dolgozik ködökben, |
| puhábban, mint a szívben, agyban |
| Honvágy nem földrajzi hazába. |
|
| midőn még csak keresi tárgyát, |
| csak gyúrja, nem másképp, ahogy |
| szobrász-főben tervét az ihlet. |
|
| Kilencszázhetvenhét legelső |
| napján, hogy hó alatt lapály s hegy, |
| vár tollvonást fehér lap úgy, mint |
| hóekéktől utat az ország. |
|
| Gyengébben, mint gyerek-marok, ha |
| hóból rak embert; finomabban, |
| mint fájó hason orvos-ujjbegy: |
| biztat az a ködbeli nagy kéz. |
|
| Dolgozik itt s oly messzenyulva, |
| hova repülő-út is több nap: |
| tapint túl minden út-határon, |
| időt dagaszt nagy anyakéz. |
|
| Láttam menekülők vonatját, |
| utca-sort futni éji méccsel. |
| Láttam vagon-várost, maláji |
| dzsunkák gyanánt ringva a létben. |
|
| Száz útját a szétszóratásnak. |
|
| Deportáltak és hadifoglyok |
| lassú menetét messzi dombra |
| giliszta-rángással – hova? |
| Tudd te a választ: földbe? tűzbe? |
|
| Munkál mégis az a szivósan |
| Ennyi menedék-vágy is ország? |
|
| Aranylik a köd, megvilágol. |
| Gyúródik bele lám Nap is, mint |
| tojássárgája kalácstésztába. |
| Más lesz a jövő, mint a mult. |
|
| Nem igaz, hogy erőtlen elhal |
| költő-nyelvről is az ige. |
|
| Láttam meghajszoltak szemében |
| kérdésként: villanhat-e kínjuk? |
| Puskatusos nép-cserélőket. |
| Rács mögül jajt is csak jelelve. |
|
| Forog a köd, alakul mégis. |
| több napnyi légút-távolából |
|
| költők várta és védte ország. |
| Ady s a Boldogasszony arca |
|
|
|