Nyári hajnal, hajóval

1 Virrad: lép lassan közelebb   a szöllősor a házhoz. Madár biztatja kedvemet,   te is barátkozz.   2 Siheder korom óta most   látogat álom újra: szaglász máris az óvatos   ész odatúlra?   3 Alva ma is mi kerített?   Mezőtűz ismét! Jelentve: soha senkinek   nincs itt segítség?   4 De lám, a szöllősor ma is   kilép a ködből, kérdez: jössz velem? s kézfogva levisz   a tó vizéhez.   5 Bókol és közeledni készt   a Nap, vendégül tisztel. Lábujj s boka szeretkezést   kezd a bohó-szűz vizzel.   6 Fénnyel, éggel a szív! A hű   jegenyesor is lám jövőbe, tág világba hí:   vezetlek, úgy tekints rám!   7 Beszél a vénnel is a lét.   S ki más mondhatna többet? Ne is aggassza szó (ha még   szólna) Elkövetőnket.   8 Föld fia – foglya? Nincs szemem,   hogy odatúl tekintsek. Nem rázok vigasz-vesztve sem   kriptakilincset.   9 Ez volt. Velem is. Így esett.   Jött hajó, fölvett, útirány szerint haladunk!… Tiszteleg   hídján a kapitány.