Őszi vendéglátás
|
„…lényem jobbik felével nem hiszek
a halálban, a másikkal, a hitványab-
bal, születésem óta készülődöm rá”.
D. T.
|
| Kint még a vizen, vasmacskára kötve |
| egy, kettő, három vitorlás… de mind már |
| a szikvizes, híg, nyári örömökre. |
|
| Sunyin megint, már némán (nem dörögve), |
|
jő majd vihar, oldalról osztva |
| hideg-gyors záport, visszkézről pofozva: |
| vissza, rabok, a téli tömlöcökbe! |
|
| Gyerünk, Tibor. No, vendég, menj elől te |
| (nyolc évvel bátyám). Élünk! És… mosolyra |
|
vár bennünket bent Böbe s Flóra – |
|
Dehogy tartozik ez a nőkre! |
|
| Grál-lovagok, próba-állt aggok, kéz a vállon |
|
bókolást nékik: itt vagyunk! Miközben |
| suhanunk is már távoli ködökben, |
|
|
|