Akivel éppúgy kezet szoritottam
| Oda érezte fejére az esedékes (mindenkori) koronát, |
| volt királyi kéj gördülnie |
| lefüggönyözött gépkocsiban, így |
| sietnie mozifelvevők kereszttüzében |
| ajkán megbocsátó mosolyával: „nincs időm!” |
| fél-isteni végzendők műhelyébe. |
|
| Himbált hajnali harangként arcmása tudatunkban, |
| majd alakjáé emlékezetünkben: |
| szélfútta száradó ing, körút fölött keresztben lengő zászló, |
| ez is, az is, még fölfelé-nézést kivánván, |
| csoda-fürkészést, míglen is |
| túlszállt szemünk látóhatárán, |
| csillantva gyémántosan, könnyedén, |
| de már ökörnyál-búcsúzással: |
|
|
|