Fegyver és csoda
Se ország, se had, se pap, se király. |
Csak az a kicsiny bot, mit szélcibálta |
ősz fürtjei fölé emelt Kodály. |
|
Csak ahogy elhagyván a partot |
lépett s nem sűlyedt szennyek tengernyi sarába |
a krisztus-tiszta lábú Bartók. |
S mind, aki birta még, utána… |
|
|
|