Sub revolutionibus

Nincs várni mit! Ledobták a későn érők is gyümölcsüket. Megtette földünk a maga évi dolgát. Már a jövő évi szüret a gazda gondja – „nincs megállás!” mondja vidáman: „szöllőkapálás, trágyakihordás!”   Jólesik a járás a megürült, a meghivesedett völgy felett (mint két munka-nap közötti csöndben), az atyák-nyűtte dombon! Jó beszívnom az őszi lég istálló-szagát – mintha a fönti,   a zodiákus nagy Fordulat   az örök ég átforgása, a leghatalmasabb legzordabb revolutio alatt én is – hangyánál sorstudatlanabb – megtettem volna – ésszel – itt a dolgom.