Sub revolutionibus

Nincs várni mit! Ledobták
a későn érők is gyümölcsüket.
Megtette földünk a maga évi dolgát.
Már a jövő évi szüret
a gazda gondja – „nincs megállás!”
mondja vidáman: „szöllőkapálás,
trágyakihordás!”
 
Jólesik a járás
a megürült, a meghivesedett
völgy felett (mint két munka-nap közötti
csöndben), az atyák-nyűtte dombon!
Jó beszívnom az őszi lég
istálló-szagát – mintha a fönti,
 
a zodiákus nagy Fordulat
 
az örök ég
átforgása, a leghatalmasabb
legzordabb revolutio alatt
én is – hangyánál sorstudatlanabb –
megtettem volna – ésszel – itt a dolgom.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]