Tájszólásukkal is hallgatag

Gyertyaláng. Egyetlen, szálegyenes gyertyaláng
ügyelt a levegőre: mer-e moccanni itt;
(meg a csendre) a csűrben itt, hol a hulla feküdt,
nyugalmat olyat teremtve szivünkben, szivükben:
nem az élet a legfőbb
védeni való
ezen a földön.
Utolsó csatánk, utolsó
hasztalan ütközetünk – a holtak ütközete
füstölt-veszett el odakünn a végül is leszállt
Napban, az a végső harc – tudod-e? –
odaát a Tiszán.
Álltak hát mereven
két továbbrohanás közt,
pihegést fojtva, mint a gyertyaláng
a duplán néma: mert saját
(oly távoli, hogy szinte emberibb)
tájszólásukkal is hallgatag katonák.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]