Tájszólásukkal is hallgatag

Gyertyaláng. Egyetlen, szálegyenes gyertyaláng

ügyelt a levegőre: mer-e moccanni itt;

(meg a csendre) a csűrben itt, hol a hulla feküdt,

nyugalmat olyat teremtve szivünkben, szivükben:

nem az élet a legfőbb

védeni való

ezen a földön.

Utolsó csatánk, utolsó

hasztalan ütközetünk – a holtak ütközete

füstölt-veszett el odakünn a végül is leszállt

Napban, az a végső harc – tudod-e? –

odaát a Tiszán.

Álltak hát mereven

két továbbrohanás közt,

pihegést fojtva, mint a gyertyaláng

a duplán néma: mert saját

(oly távoli, hogy szinte emberibb)

tájszólásukkal is hallgatag katonák.