Bőrömben elheverve
| Nem is szerény bérlőként mondom: |
| szivesen laktam ezt a testet. |
| Amig rendesen folyt a takarítás, |
| jól működött villany s vizvezeték. |
|
| Kellemes időket aludtam benne. |
| Ki- és bejártam, oly szabadon, hogy már-már nem egyszer |
| dudolva. Fogadtam vendégül nőket is. |
| Volt aki kedves köszönéssel távozott. |
|
| Maradok hát csak hű lakó, noha lám |
| pókhálósodik már ez az ablak, amott a réseken behúz a fagy. |
| Koppanások az éji csöndben, reccsenések |
| gondoltatnak lakáscserére. |
|
| Pincéből patkány, padlásról egér, |
| szekrényből szú küld börtön morze-jelzést. |
| De inkább alvás, mint – bár gondolatban – |
| ismét költözködési herce-hurca. |
| Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó. |
|
| Heverek, vén csősz, bőrömbe burkolózó – |
| Csap őszi eső, holnap téli hó sűrűn le. És |
|
holnapután le mind a csillag, |
|
Tejút, halott hold, kihűlő Nap. |
|
|
|