Búcsú L. Z.-tól

Rendjén úgy lett volna, hogy amikor szembe-szöktél, düh-köpésként, a vonatnak: az hátrál meg. A bűn! Az: a konok-vak   világ fröccsen szét: a pokol! S nem ami lett. Hogy a sakál dalol   s a pacsirták vonítnak. S fölkél a nap vad ragyogással ismét magyarázva (nekünk megalkuvóknak): mért nem lett, nem is lehetett segítség.   S a tegnap az úr, nem a holnap!