Állott vasárnap

Az ásványvízből a pohárban kiszállt a szénsav. Nincs bugyborék. Szikrázás nélkül száll föl a harangszó alpesi falvakból is. Túl soká élünk. Túlsokat éltünk át- és meg- és ki- élve – miből mit? Talán még távcsövemben háza előtt díszbe-öltözötten a kispadon az az anyóka védi a Voltat. Hamu-esőben. (Pompéji őrszem!) Le-lemosolygunk rá, mi, utókor két tea-korty közt. Van, ki már oly magányban, mit istenek se birtak.