Mezei séta

Mind közelebbről szeretem nézni, amin csak megáll a szemem. Tekintem addig – no, elköszönésül? – hogy könnyet érzek; mint ki útrakészül. Ez hát a rozs. A baltacim. A len. A fű. S ezek az ujjaim. Most barátkozhatnánk csak össze. Isten hozzátok mindörökre.