Hegyi-útjain az idősödésnek

Igen, elmaradt a szem. Jöttünk tovább. Elmaradt a fül. Megint egy fog. Egy ujj. Nos, el- elmaradozott, majd elmaradt az orr. Zihált, meg-megállva a tüdő: elmaradt! Akadt máris siránkozó közöttünk; hazugul túlsajnáltatva magát, hiszen ezután maradt csak el az agy. És jelzett leállást a szív. Kitört most már a jajveszék, a nagy, de egyre szinészies túlzással, mert hiszen jöttünk, csak jöttünk, ámulva tovább. Elmaradt bár régtől fogva a láb.