Sors-intézők

A régibb istenekhez – Aruruhoz például – közvetlenebb lesz, mert volt a szavam – Mardukhoz – mint a későbbiekhez. Közeli nekem a Biblia, akár a tegnapi hirlap – Kartársak írták; suggalva írtak. Inanna, Enki, Onurpa: mentől messzebbiek, annál elhihetőbbek – Nergal, Zababa, Ningál, s mind a hatalmas, a nyaktól föl még tigris, bika, karvaly: példázva-ijesztve, hogy ég s föld lakosai egy faj: egy eredet, félelmetesen! S mégis összevegyülve. – Lépcső szolgált egyenest le az égből, Nintu neked, Ninurta! Ningizzida! Nusku, a méccsel, Isztár, a nyilakkal. Ningursu, a talpas ekével – S mind, akik nem titkolták még kétkezi multuk, földi nevük, vállalva, hogy ég s föld gondjait összetegyük. Nem innen oda föl, hanem hogy legyen onnan alá, idejárás: épült a torony, nemcsak a bábeli: ezer más! Mind hasztalanabbul… Sértetten tüntek vissza honukba, ősi honunkba: Ea, Aruru, Nintu, Onurpa. Mlunku, a lenge, Mpamba, a szárnyas, Kulumbu, az esetlen, Dengdit, Abuk, Njalich, Enki, mind, akik úgy éltek még fönt az egekben, hogy csak elismerve, de – tudták – nem imádva, mert hisz – annyi a zaj s por – se fülük, se szemük a földi világra.