Külső Váci út
| Fölöslegesen dől – konokul bár – itt az eső: |
| nem változnak, nem zöldülnek ki a salak-halmok, |
| a használt drótoknak, aluminium-forgácsoknak gubanc-bozótjai. |
| Földnek és égnek – túlvilágnak – semmi kapcsolata itt. |
|
| Hajdani óriási gépek széthányt végtagjai, mint |
| mítikus harcmezőn gigászok lábszárcsontjai. De itt |
| mindez valódiság volt. Ahogy valódiság ma is az, miképp |
| vasárnapoztunk egykor itt: |
|
| szalmakalapban, sétapálcákkal |
| inasok s inas-öccs diákok. |
| Merev-rozsda az emlékeken is, |
|
| Csavarhatatlan csavarok, rég nem rugalmas rugók, |
| bőrük-levedlett huzalok ágboga közt |
| kergette párját egy itt-telelt rigó, de most megül |
| fekete heraldikai madár, címer-állat multam fölött – dalolna? |
|
| Előbb az egyre törpébb mamák vándoroltak innen el. |
| A töppedt házak azután, hátrálva szinte a mind távolibb temetők felé. |
| Ködben, esőben, Hannibál elefánt-hadaiként |
| tömbház-falanxok, élő kört kerítve, |
|
|
|