Ütközet előtt

Már megint meg is gereblyézte veteményesét ez a kis nő a frissen tűzdelt nád-palánk közt. Lépeget benne, javítgatja ez évi építkezését akár – no lám! – az is, arrébb a megtért költöző madár. Oly elégedett, ő is, a kis asszony abban, amivel – mára – kész lett; úgy tekintget, hogy meg tudná most ülni körben az udvar fáit, a szomszéd tetőket akár nyolc-tíz kikölthetővel, ő is. Így lépeget, biztosan, de hova lettek, hol is maradtak a szárnyak (hátáról a szárnyak!) Fölbocsát egy-egy mosolyt a fákra. Elsimit még egy göröngyöt, egy gödröcskét. Kitart, ki ő – s csak ő – szemben a kéklő dombsorok mögött nyüzsgő atom- stratégák táborával.