Szemben a támadással
|
Etiam periere ruinae
M. A. Lucanus
|
| Vasmacskáját a csónak és hajó. Ledőlt |
| a Gnossos-i templom. A Luxor-i. |
| Kitépetett, de gyökerestől |
| Enkidu minden oszlopa; Salamoné; |
| ráng a Parthenon s az Érechtheion. |
|
| Rugdaltuk bokánkról, vadászok, |
| az őszi vadszeder indáit, a folyófűt. |
| Nem szakadnak a fonalak. Lerántva |
| ledőlt Kheopsz, le – messze szórva köveit – |
| Borobudur (Jáva), Kapotezván (India), |
| Ingatja rongy-szallagján a riadt |
| kotlós az ólat, amihez kötötték. Lobognak |
| kifeszülten, majd lanyhulón a győztes lobogók. |
|
|
| Lám, így a múlt. S már ismét alkonyul. Két cserje-ág |
| közti hálóján levonult a pókcsalád. |
| S másznak föl – maguk hálóin – a csillagok. |
| Öregszem, így – úgy: tisztázódik az arány – |
| legmesszebb félvakon – majd vakon? – láthatok. |
|
| A szívnek és éjnek mennyboltozatán. |
|
Vágynak s törvénynek foglyaként! |
| Fürkészni rácson át – s végül talán – |
| fejteni új Champollion gyanánt |
| rejtező idők hieroglif nyelvtanát! |
|
|
| Miközben itt a napratett nyugszék mögül |
| buzdítja két szép ifju nő |
| azt az új, bukdácsoló jövevényt, |
| hogy lépjen csak át – hopp! – a küszöbön |
| ha négykézláb ugyan, de sikerül. |
|
| – az, ugyanaz, mely itt e székben lám pihenni dűl – |
| Mely átráng rajtam, úgy mégis hogy ellenáll |
|
és – de mire még? – megfeszül… |
|
| Miközben lábát megveti az Alcazar, |
| a Bab El Khemis (Marokkó) és mind a vár, |
|
cinterem-kerítette templom és torony |
| Marrekechben, Pisában és amíg |
|
– állt bár konokan bármily alapon – |
| mind főt nem hajt s térdre nem rántatik, |
| míg – etiam periere ruinae! – |
| míg el nem tűnik végül maga is a rom. |
|
| mert minden erő – no mondd, kié? |
|
| És minden dicsőség és hatalom. |
|
|
|
|