Őszi pihenőből

Addig lassítok – végre is megállok
csúszós, meredek, őszi útfelen.
Tépek, föltűzök valami virágot.
Csak azért, mert olyan színtelen,
oly fázva várt ott –
 
eleve olyan árva már, hogy
 
nevét sem ismerem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]