A hit világáról

Mióta halottainkat a föld mélyébe eresztjük, azóta rögződhetett belénk, hogy egész életutunk lefelé vezet. Voltak népek, melyek elköltözöttjeiket fák, sziklák, errekészült tornyok tetején adták át az enyészetnek; férgek helyett a madaraknak. Ha ezt a szokást vettük volna át, úgy érzem, hogy világ- és életszemléletünk könnyedébb, kedélyünk derültebb lenne. Tán még nem késő. Próbáljunk meg minden utat. A transcendentia felé, odatúlra, a fenti túlakra? A Hitek és Vallások Iránytűjével? Ha krematóriumok kéménye abban a szerepben is nem idézi az emberiség egyik legrettentőbb bukását, tapogatózhatna az elme arrafelé is.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]