Egy kortársnak

Pedig csak föl-fölbotlasz még előttem.   Még hátad a látóhatárom. Még meg se haltál s már beletörődtem,   e jaj-ra se méltó világon! Oly mély közönyben, máris mintha földben:   hiányodat, e többlet-árvaságom   – és ez sujt le, e gyászom –   se bánom, édes egy barátom!