Képzeletem jóvoltából bennem lakik hát nevezetes énem minden eddig volt
– s leendő? – lehetősége. Lázadó haddal kell küzdenem. A beláthatatlan Időnek lelki
szemünkkel nagyon is látható terhelő tanúival s elégtételt követelő áldozataival. Micsoda
család. Micsoda perpatvar a patrimónium körül! Atyánkfia a pacsirta, a sólyom. S a
ruhatetű s kullancs miért nem az? Vállalom a béka ugró-izmait. Hangszálait miért
kevésbé? Az idő síkján egyaránt ilyenek az örökölt s rendelt tartozékaim. Hogy előre
szökjem. S hogy hírt adjak, mire vihetem. Ha nem tellne valamire szerény magamból is. |