Egy fölszólításra
|
Hogy mi álljon aranyban
egy híresség sírkövén.
|
| Levetni, mit gőggel e földön |
| hordtam: a sátán-varrta öltöny |
| terhét, nem várva sírba-dőltöm! |
| Mindent, mi emberi, belőlem |
| magam én magamért kiöltem |
| s lettem kísértet már előbben |
| eleve gyűlölve s gyűlölten – |
| Így nyugszom itt most létbe-fáradt |
| oly mély csöndjében, mint az állat. |
|
|