Nyári újév
Kánikulában buja rózsafáról |
nyesi a szomszéd már a – hervadót. |
Úgy szólnak – s abban is az elmúlásról – |
hogy túlvigan rikongnak a rigók. |
|
A bohó-piros, a híg-édes cseresznye |
mellett már savanyú-mosolyú meggy. |
Kettős ízükkel nyelvem az eszembe |
azt juttatja: minden jó s rossz: elegy. |
|
Nem Szilveszter az év igazi vége – |
Férfinak annál zordabb forduló |
a június nap-éj-egyenlősége – |
(Nyárfák pihéje dől, akár a hó.) |
|
Januárban még minden újrakezdés, |
naponta több fény: diadal, remény |
föl s föl! S e nyárcsúcsban is ott a lent! és |
megállni – hol? – túl év s remény felén! |
|
…Kínja örömét: lányom holnap hozza |
haza – már tizenkét napos! – fiát. |
Új időszámítást kap szoba, konyha. |
Perceit is másképp veri a világ. |
|
|
|