Talajtalanul
nem szülőtalajukon s gallyaikon: |
zöld füge, sárga paradicsom. |
|
Fagy a föld, de az édesanyás |
Nap mosolyog, biztat, magyaráz. |
Folyik a cukros átváltozás |
e lefejezett főkben is konokul. |
|
És színt és zamatot kapnak |
érlelve de micsoda akaratú agynak |
düh-vörösen, talajtalanul. |
|
Lesz már a levegő is jeges. |
De átdöfi sugarával tőrként |
a telet is, és tesz ujra törvényt |
kegyesebbet ő, a főkegyes. |
|
Nem gyökeren, rég nem talajon, |
de érek még én is – mire érek? |
Bozsog a vén fő, mint a malom – |
Hajtsátok, égbeli fények! |
|
|
|