A törzs szavai

Az 1975. évi Finn-ugor Világkongresszusnak

Donner un sens plus pur aux mots de la tribu

(Tisztább értelmet adni a törzs szavainak)

Mallarmé

Szavak, öreg szavak, mi,

kik egykor létre hoztuk,

lépteit kormányoztuk:

merjen hittel haladni;

kik sok baját okoztuk,

de kórjait is űztük,

de kedvét is kerestük;

szavak, kivert szavak, mi,

fölszállva ujra önként,

ama harci ölyűkként

had-őrző keselyűkként

rikácsolni a törvényt,

hogy: együtt! bár űzöttként

futván együtt maradni!

elhullót fölragadni,

rendet meg nem tagadni;

szavak, tépett szavak, mi,

kik e zord tájra hoztuk,

rossz karavánt, de annyi

nagy percét is szereztük:

ránk hagyatott: vezessük,

bitangra ne eresszük;

puskacső elé halni,

lépre rabul ragadni;

szavak, rebbent szavak, mi

hogy ne sujtson ítélet,

nem kérdezve, mi végett,

szánjuk mi e szétszéledt,

szélesztett nemzetséget,

oly idegenbe tévedt.

Szavak, rekedt szavak, mi

károgjuk újra össze,

csaholjuk, vészt körözve,

ha nincs égi erő, se

földi, hogy egybe kösse:

mért kell bár ölő tűzbe

hajtva együtt szaladni:

szavak, szívós szavak, mi

sasok, ebek, s ti jelszót

vakkantók mind, vigyázók,

éjben örködő baglyok,

rablót szidó sirályok,

róka jöttét kiáltók,

csecsemő-jajjal alvót

fölverő denevérek,

szárnyas, fényszomjú férgek,

vadászra csörgő szarkák,

féltékeny vércsék, solymok,

bivalyt biztató dongók,

padlás huzatos sarkát

otthonná szövő pókok,

trágyára szorult bankák,

hernyók, be- s kigubózók,

földlakó pici fajták,

kőbe, fába fúródók,

mászó s repülő hangyák,

molyok, szúnyogok, atkák,

szuvak, szétrágni aktát,

tetvek s ti mind, szegények

társai, hű cselédek,

halálig konokak, ti,

szavak, gyávák s ha csak mi

tudunk már néma, néma

nyelvnek és béna, béna

fülnek igaz igéket,

megcsalt szívnek se talmi

vigaszt, hitet sugallni

és – büszkeséget?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]