Súlyos évek szublimálása
A két vasgömb között a vasrudat, |
azt a két hordónagy acélgolyóbist, |
azt a ne is kérdezd már hány kilót |
sőt forgatni pörgettyűként: |
ehhez hasonló volt a föladat. |
Agyamnak is, szivemnek is – |
|
Hogy ne hagyjuk el a képes beszédet. |
|
Együttesünkből egyedül maradván |
így próbáltam a régi végeznivalót, amíglen |
észlelnem kellett véglegesen, s kőporos |
arcomat, megeredt orrom vérét törölve, lám |
s milyen istenhátamögötti helyen én! – közülük! |
miközben kibotorkáltam a színről, |
csak szájszögletből küldve hátra bókolást |
a részvevő – résztvevő? – nevetésnek. |
|
|
|