Vágtató szekéren viszik és ütlegelik elrabolt gyermekeinket. Loholunk utánuk mezétláb az ősz-végi út sarában. Két felől bokrok közül nem úgy nyúlik ki buktató lakkcipő és facipő, hogy csak a láb látszódnék. Látszik biz az egész termet, csípőre tett kezekkel. A harmadszori fölhemperedés után se úgy állj föl a már jegesedő pocsolyából, hogy legalább egyszer csak szembe kellene fordulni a jókedvű buktatókkal. Legalább kíméletüket kérve. Legalább a gúny mérséklését. Legalább ott a csípőnél. Légy türelmes. Hisz egyrészt szem elől vesztenéd a mind sebesebben távolodó szekeret és gyermekeket. Másrészt a szekér az útszéliek szerint eleve nem volt utolérhető s így a kinyúló lábaknak és csípőre tett karoknak még igazuk is van, az idő szerint. Érdekedben is cselekedtek! Nem jobb-e előbb, mint utóbb (ha úgy is késő) – teneked is? Épp teneked, teneked!

Csavard ki szélvihar, csavard csak és csupáld azt a már magányos jegenyét, az utolsót azon a kaptató-tetőn, s ha félre rántaná is azt a foszló üstökét, forgasd a sunyi fejénél fogva, a kopott kobakját kezelve, s ha meghajlik is derékban a nyomorult, hát a ferde gerincénél, a nevetséges bordáinál fogva, szorítsd és nyomd és facsard, s ha tán földig hajlik az irány-pofonoktól, de hisz már a pofonok elől is a gyáva lakája, pörgesd s tekerd a teljes termetével, kapd kézbe ott a gigájánál is, hengerítsd és örvényesítsd addig, eladdig, amig az alávaló nem kezd fúródni még alább a földbe, vascsavarként a gyökereivel és ugyanakkor nyúlni is nem próbál föl s fölvékonyulni, kerengő tornádó, a föllebbezés vad forgatagaként, miközben fölülről már nem is a víz a zápor, hanem tűz, a kiszakadt zsákból, s ami csak volt villám.

Népvándorló koruk nekik vajon ujra kezdődött, vagy be sem fejeződött? Aki elárulhatta, elárulta, aki leköphette, bár utánuk futva, az leköpte őket. A rajtakapás örökös, mint hajdan az eretnekeké, a cigányoké. És hamis a valódi útlevél is és országhatár a párnázott ajtó. Vajon üget még az útkereső ős félméterre a láp fölött a ködben? Az altiszt szemében, míg meghajolva átveszi a fölöltőt.