Ápoló halál

Oson messze a tó szintjén a szél az ősz merénylő fegyvereivel már. Setteng közel lábujjhegy-halk veszély. A lomb is csupa sst-sst: hajcsi – kumjál! Feküdni kell nappal is. A vigasz, hogy ittkünn, hol szín, szó, szag – élet! – árad. (Szórakozik a lekötött Utas, útján, no mondd csak, milyen Ithakának.) Szolgálni jön, ami csak fölkeres, előbb a Nap, majd a Hold – mind a csillag! Lett ő is lám beteg-ügyeletes egy szöllőtőm: kész-édes fürtöt ingat. Illemtudóan tesz-vesz a halál hatalmas szobámban, ami a Föld lett. Bölcső-békévé csitul zaj, viszály. Ölbeli már hóhért is meggügyögtet.