Rendcsinálás előtt

Hogy él két karomban az űr, ahonnan hiányzol;   hogy lüktet veled, áthevül, milyen közeli a távol!   Egymagamban mit tehetek ezzel az űrrel, mit tehetnék?   Ez a te legszükebb helyed s maga a világvégtelenség.   Sötét viz partján ballagok micsoda fénnyel telitetten;   lét-társaid, a csillagok itt keringnek a szerveimben.   Vak vagyok s királyi ura minden fölfogható világnak.   Enyém vagy s e paranoia   azt kéri, hogy most vagy soha égen-földön rendet csináljak.