Három költői katona-levél a kedveshez
Bálint Esztergomból Céliához
Elhagytalak, hogy elérhesselek: |
ágyú füstjében látok szent Jelet, |
háttal neked ekképp törve feléd |
köszöntöm egyre közelébb, |
|
Harcolunk, fagyban. Őrjöngéseitől |
télnek és szélnek lett egyik felől |
markomban kardom egyre merevebb, |
– hű kezed folyton melegebb! |
|
Mert fölöttem két Múzsa tündököl: |
az Istenanya s az Emlékezet! |
|
|
Sándor Segesvár alól Júliának
Gyönyörű völgyben fut kocsim. Vidám |
szemem szép csúcsról még szebb csúcsra száll: |
– szabadon röpködni szabad hazám |
fölött – csillag-pár – tevéled – |
ott, ott eresze alatt a nagy égnek, |
|
|
|