Mint a vak s mint a pap

És voltak kigyózó fölvonulások csattogó diszlépést lökve ki, hogy: teret! majd reszketeg tenyért nyujtva, hogy: kenyeret… és dobd be ezt a levelet – Vonultam én is egymagamban teljes diadalmenet, gyászmenet –   Mindebből végre: félre. Eljött a lebotorkálás kora még hozzá olyan asszonnyal mögöttem, aki bízik, mert gyermeket szült ifjan és most végeznivalót hisz, telhetetlenül: örökre! Csak a lépésre vigyázni. A mindig épp következőre. A mécs az ilyen szélfúvásban hasztalan. A kő világít. Lesz hó is talán. Tájékoztat a kutyaugatás is. Egy messzi gépkocsiduda. De legjobban az ujjak ki-bejáró csigaszarv-munkája az arc előtt. Kinyujtott kézzel, mint a vak. Kinyujtott kézzel, mint a pap.