Virágszál, virágszál után…

Virágszál, virágszál után – hányadik is az ott?
Gyüjtsd kezedbe a sötétlő égből sorra kigyúló csillagot,
 
kőasztalomnál némán megülő!
Negyven év!
Negyven év! Megállt – mert mit hozhat még? – az idő!
És mit nyujthatok én?
És mit nyujthatok én? Tündöklő jutalom
gyűljön öledbe abból is, ahogy
pisla lámpáival a csönd-sima tavon
a keszthelyi hajó álmosan eldohog.
Mit vitt el az élet? S még mit vihet?
 
És ha volna ez itt oly Robinson-sziget,
hova mentő hajó már soha, de soha nem jöhet,
s ha se iránytű nincs, se csillagok közt jós-szöveg:
mi baj?
mi baj? Amig kezembe vont kezeden át szived:
minden volt s lesz világ rejtelmes morse-leadója,
mondd, te tudod, milyen béke közeledtét kopogja?!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]