Kézben a jövő
Az volt, igen, az én korom, a néhány |
pillanat, midőn ligetnyi lehántolt |
fenyőfa rohant a vizen, fehér |
vásznasan be-beszíva dagadóra |
szálerdőnyi recsegő szálfaderék közt |
lett nekünk is egy karmozdulatomra |
gyeplős lovunk a föl-föllendülő ladik! |
|
Az volt a remény s a bizodalom |
kora és helye. Te elől az orrban |
kezemben a ruddal s kötéllel |
vállalva legalább egy percre biztosan |
|
|
|