Kézben a jövő

Az volt, igen, az én korom, a néhány
pillanat, midőn ligetnyi lehántolt
fenyőfa rohant a vizen, fehér
vásznasan be-beszíva dagadóra
a szél dühét, midőn
szálerdőnyi recsegő szálfaderék közt
lett nekünk is egy karmozdulatomra
gyeplős lovunk a föl-föllendülő ladik!
Az volt a remény s a bizodalom
kora és helye. Te elől az orrban
kisdededdel, én meg
kezemben a ruddal s kötéllel
szembe veletek felelősen
vállalva legalább egy percre biztosan
a rám bízott jövőt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]